Comet
Reggel arra keltem, hogy Tom a nyakamba szuszog. Felé fordultam, ő pedig fél szemét kinyitva kukucskált.
-Szia!-adott egy csókot kajánul vigyorogva.
-Szia!-adtam szájára egy puszit.-Menjünk tusolni, mert mindjárt beront Krisztián!-nevettem és, ahogy megjósoltam, a következő pillanatban berontott Krisztián.
-Jó regg...ó bocsi! Nem tudtam, hogy Tom is itt van!-szégyelte el magát.-Chloe, megérkeztek a szüleitek, csak úgy szólok!-figyelmeztetett.
-Most hol vannak?-kérdeztem.
-Dávidot ébresztik, de utána jönnek ide!
-Tegyél meg mindent annak érdekében, hogy csak az ebédlőben találkozzunk!-kérleltem Krisztiánt.
-Rendben, rendben! Nyugodj meg!...És készülj!-mondta.
-Okés!-válaszoltam és Tomot rángatva magammal rohantam a fürdőszobába. Lezuhanyoztunk, elkészültünk, aztán mentünk lefele az étterembe kézen fogva. Anyáék már ott ültek az asztalunknál Dáviddal, Krisztiánnal, Jettel, Mátéval és Billel.
-Anyaaa! Apaaa!-rohantam oda hozzájuk és megöleltem őket.
-Szia pöttöm!-köszönt apa. Tom is odaért és leült mellém a körkanapéra.
-Bill, a többiek hol vannak??-kérdeztem Billt.
-Német vagy?-érdeklődött apa.
-Az bizony! De nem csak ő, én is és a bandánk másik két tagja is!-szólt bele Tom is.
-Én meg osztrák.-mondta apa.
-Mielőtt még el nem felejtem, anya, apa, ő a barátom, Tom, ő pedig az ikertesója, Bill.-mutattam a fiúkra.
-Én Johann Berger vagyok.-fogott kezet apa a két fiúval.
-Bergerné Győri Éva.-mutatkozott be anya is.-Mielőtt még elfelejtem, itt a németdolgozatod, Chloe. Lilla elhozta.-nyújtotta át a 3 A4-es lapot anya.
-Úúú! Hanyas lett?-kérdeztem, mert nem mertem megnézni.
-Na szerinted?-kérdezte anya, erre kinyitottam. *5-ös. Egyetlen hiba sem volt benne.
-Ez mi?-kérdezte kíváncsian Tom.
-Német igeidőkből írtam dolgozatot. Le kellett fordítani, mind a 3 múltba és 2 jövőbe kellett tenni a mondatokat.-magyaráztam.
-Ügyi vagy!-adott egy puszit az arcomra.
-Rendeljetek!-utasított minket Krisztián, mikor megérkezett a pincér.-Egy óra múlva elkezdjük a próbát és elkezdünk készülődni az estére!-mondta.
-Na Kaulitzok!-jött oda egy férfi.-Vegyetek érzelmes búcsút a Black Rose-tól és gyertek! Ott az asztalunk!-utasította őket, amitől kapásból ellenszenves lett.
-Neked is jó reggelt, David!-köszönt Tom felháborodva.-Csak úgy szólok, hogy eszem ágában sincs innen elülni!-hergelte tovább.-Egyébként meg, bemutatom a barátnőmet, Chloe-t. Chloe, ő a menedzserünk, David Jost.-mutatott be minket egymásnak.
-Ez mind szép és jó, de húzz át a másik asztalhoz!-utasította. Végül meggyőzte Tom, hogy hagy maradjon a mi asztalunknál és az lett a vége, hogy az egész TH ott ült. Jó kedvűen, viccelődve megreggeliztünk, megrendeltük az ebédet és mindenki indult a dolgára. Mi Tommal váltottunk egy utolsó búcsúcsókot, megbeszéltük, hogy mit mondjon az újságírónak, ha az interjú közben kérdezik a szerelmi életével kapcsolatban és megbeszéltük, hogy a Comet előtt még beszélünk. Kezdődött a nap. A TH elment interjút adni, mi mentünk próbálni, gyorsan megebédeltünk, aztán mi interjút adtunk, ők próbáltak és visszamentünk a hotelbe. Gyorsan letusoltam, aztán mentünk készülni. A sminkes sminkelt, miközben egy fodrász csinálta a hajam, egy kozmetikus a körmöm és megérkezett a styleistom a ruhámmal. Mire elkészültem már csak egy fél óra volt, a Comet már rég zajlott és egy pár díj is gazdára talált már. Felvettem a ruhám és indultam a backstage-be Tommal találkozni.
-Azta, de csini vagy!-dícsértek meg az ikrek egyszerre.
-Köszönöm. Az tény és való, hogy ez a ruha csodás, csak tudnám, hogy hogy jön a pop-rock stílushoz!-nevettem.
-Itt már semni kontaktus! Mindenhol vakuvillantgató hiénák várnak a szaftos pletykára!-súgta oda nekünk németül Krisztián.
-Izgulsz?-kérdezte Tom.
-Egy kicsit. Nem léptem még fel ennyi ember előtt.-vallottam be.
-Nyugi! Semmi baj nem lesz!-nyugtatott Bill.
-Csodás a hangod!-folytatta Tom.
-És, ha nem is lenne az, akkoris jó csaj vagy!-viccelődött az épp most megérkező bátyám.
-....És most jöjjenek, akiket a legjobban vártok! Egyenesen németországból az idei sztárfellépő, a Tokio Hotel!-konferálta fel őket a műsorvezetőnő.
-Party Time!-mondtam és meglöktem gyengéden Tomot. Egyszerűen elképesztő, amilyen intenzitással pörög Bill a színpadon. A lányok hatalmas transzparensekkel a kezükben ugráltak és sikítoztak. Plüssöket és fehérneműket dobáltak a színpadra, de az én favoritom az volt, hogy egy lány google fordítóval írta németül a transzparensére: "Szeretlek Tom! Légy' a gyerekeim apja! Még csak gyerektartást se fogok kérni!" A fellépés végén az én mókamikim nem bírta szó nélkül és miután öccse megköszönte a rajongást megszólalt:-Én is nagyon köszönöm és sajnálom, hogy ezt mondom, de nem akarok senkit megcsinálni, vagy örökbe fogadni!-nevette el a végét, majd lejöttek.
-És most következzen egy hazai kedvenc, a Black Rose!-konferált fel minket is és a fiúk kimentek. Elkezdték a számot én pedig elkezdtem énekelni, majd kiléptem a színfalak mögül. Kecses mozdulatokkal lépkedtem a mikrofonállványhoz egy lassú szám alatt, majd beillesztettem a mikrofont a tartójába. Fantqsztikus érzés volt hallani, hogy a közönség egy emberként énekli a dalainkat. Miután eljátszottuk a számokat mellémléptek társaim, meghajoltunk majd lementünk a színpadról.
-Akkor most következzen a legjobb hazai és külföldi zenekar! Lássuk elősször a külföldi jelölteket!-mondta a műsorvezető és a kivetítőn megjelentek a jelöltek videoklippjeiből a bejátszások.
-És az idei legjobb külföldi zenekar: a Tokio Hotel!-üvöltötte a mikrofonba a díjátadó. Kirohantak a fiúk és büszkén vették át a díjat. Aztán következett az a kategória, amiben minket is jelöltek.
-Most pedig következzenek a legjobb hazai zenekar címre jelölt együttesek!-megjelentek a klippbejátszások, majd megszólalt a díjátadó:-A díjat pedig hazaviheti...aaaa....Black Rose!-kiabált hatásszüneteket tartva. Kimentünk és átvettük.
-Szeretnétek mondani valamit a rajongóitoknak?-kérdezte a díjátadó.
-Igen!-léptem oda bátyámmal a mikrofonhoz.-Nagyon szépen köszönjük ezt a szeretetet, amit kapunk tőletek és nagyon szépen köszönjük a támogatásotokat!-mondtam.
-És ne felejtsétek el, mához 2 hónapra koncert Debrecenben!-jelentette be bátyám és lejöttünk a színpadról.
-Gratulálok!-puszilt meg Tom. Hogy ne legyen feltűnő mindenki mindenkinek gratulált, aztán kérdezte Bill:-A klipprészlet melyik számotokból volt?
-A help me-ből, de ez a magyar verziója volt.-mondtam.
-Nagyon jó volt a két szám is, amit előadtatok és a klipprészlet is. Kíváncsi vagyok, hogy vajon milyen az egész klipp!-dícsért minket tovább Bill.
-Na húzzatok öltözni! Ez főleg neked szól Chloe!-jött oda Krisztián.
-Okés. Ti jöttök az affterpartyra?-kérdeztem a TH-t.
-Benézünk.-válaszolta Gustav, akit ma még nem is hallottam beszélni. Elindultunk az öltözőink felé és a hosszú folyosón sétálva 8 fős "tömegünk" 2-re csökkent.
-Van itt valaki?-nézett körül Tom.
-Nincs szerintem.-néztem körül én is. Erre Tom hozzányomott a falnak és finoman, lágyan csókolgatott. Átadtam kényeztető csókjai ízének magam, de fényképezőgép kattanás és vakuvillogás törte meg a perc varázsát.
-Köszönöm szépen fiatalok! Ez lesz a holnapi címlapsztori!-nevetett a képünkbe a paparazzi.
-Ha le meri közölni ezeket a képeket, esküszöm, hogy olyan pert akasztok a nyakába, hogy még egy lyukas zoknit se tud venni!-ordított vele Tom.
-Most meg mit mondott?-kérdezte tőlem.
-Azt, hogy ezt most szépen ideadja!-vette ki a kezéből a fényképezőgépet Krisztián.-Titeket meg mégegyszer meg ne lássalak nyilvános helyen csókolózni, csak, ha fel akarjátok vállalni!-tolt le minket is.-Ezt elvettem. Hogy hívják magát?-fordult vissza a fotóshoz.
-Joó Tibor.-válaszolt.
-Melyik lap firkásza?
-Blikk.
-Holnap visszakapja a gépét. Viszont látásra!-fordította el tőlünk és a vállát tolva vezette a kijárathoz.
-Ez meleg volt!-törölte meg a homlokát Tom.
-Az! Na menjünk öltözni!-mondtam neki.
-Én nem öltözök. Bemehetek hozzád?-kérdezte.
-Gyere!-nyitottam ki öltözőm ajtaját. Belépve anyával, apával és Lillával találtuk szembe magunkat.
-Ügyiik voltatok!-ugrott a nyakamba Lilla.-És a TH, hoztátok a formátokat, Tom!-folytatta németül.
-Gratulálok mindkét bandának a díjhoz!-mondta apa eleve németül.
-Olyan büszke voltam rátok! Ahogy ott az előtt a sok ember előtt álltatok!-ölelt magához anya.
-Köszönjük szépen!-köszöntük meg egyszerre, különböző nyelven, úgyhogy meg kellett ismételnünk külön-külön. Ezután kimentek anyáék és megbeszéltem velük, hogy holnap este megyünk haza a bandával. Végre kettesben maradtunk Tommal úgyhogy ő leült egy székbe és csodált, miközben öltöztem.
-Olyan tökéletes vagy!-mondta, miközben segített felhúzni a ruhám cipzárját. Felékszereztem magam, aztán megfogta a kezem és kiléptünk az öltözőböl.
-Szia!-adott egy csókot kajánul vigyorogva.
-Szia!-adtam szájára egy puszit.-Menjünk tusolni, mert mindjárt beront Krisztián!-nevettem és, ahogy megjósoltam, a következő pillanatban berontott Krisztián.
-Jó regg...ó bocsi! Nem tudtam, hogy Tom is itt van!-szégyelte el magát.-Chloe, megérkeztek a szüleitek, csak úgy szólok!-figyelmeztetett.
-Most hol vannak?-kérdeztem.
-Dávidot ébresztik, de utána jönnek ide!
-Tegyél meg mindent annak érdekében, hogy csak az ebédlőben találkozzunk!-kérleltem Krisztiánt.
-Rendben, rendben! Nyugodj meg!...És készülj!-mondta.
-Okés!-válaszoltam és Tomot rángatva magammal rohantam a fürdőszobába. Lezuhanyoztunk, elkészültünk, aztán mentünk lefele az étterembe kézen fogva. Anyáék már ott ültek az asztalunknál Dáviddal, Krisztiánnal, Jettel, Mátéval és Billel.
-Anyaaa! Apaaa!-rohantam oda hozzájuk és megöleltem őket.
-Szia pöttöm!-köszönt apa. Tom is odaért és leült mellém a körkanapéra.
-Bill, a többiek hol vannak??-kérdeztem Billt.
-Német vagy?-érdeklődött apa.
-Az bizony! De nem csak ő, én is és a bandánk másik két tagja is!-szólt bele Tom is.
-Én meg osztrák.-mondta apa.
-Mielőtt még el nem felejtem, anya, apa, ő a barátom, Tom, ő pedig az ikertesója, Bill.-mutattam a fiúkra.
-Én Johann Berger vagyok.-fogott kezet apa a két fiúval.
-Bergerné Győri Éva.-mutatkozott be anya is.-Mielőtt még elfelejtem, itt a németdolgozatod, Chloe. Lilla elhozta.-nyújtotta át a 3 A4-es lapot anya.
-Úúú! Hanyas lett?-kérdeztem, mert nem mertem megnézni.
-Na szerinted?-kérdezte anya, erre kinyitottam. *5-ös. Egyetlen hiba sem volt benne.
-Ez mi?-kérdezte kíváncsian Tom.
-Német igeidőkből írtam dolgozatot. Le kellett fordítani, mind a 3 múltba és 2 jövőbe kellett tenni a mondatokat.-magyaráztam.
-Ügyi vagy!-adott egy puszit az arcomra.
-Rendeljetek!-utasított minket Krisztián, mikor megérkezett a pincér.-Egy óra múlva elkezdjük a próbát és elkezdünk készülődni az estére!-mondta.
-Na Kaulitzok!-jött oda egy férfi.-Vegyetek érzelmes búcsút a Black Rose-tól és gyertek! Ott az asztalunk!-utasította őket, amitől kapásból ellenszenves lett.
-Neked is jó reggelt, David!-köszönt Tom felháborodva.-Csak úgy szólok, hogy eszem ágában sincs innen elülni!-hergelte tovább.-Egyébként meg, bemutatom a barátnőmet, Chloe-t. Chloe, ő a menedzserünk, David Jost.-mutatott be minket egymásnak.
-Ez mind szép és jó, de húzz át a másik asztalhoz!-utasította. Végül meggyőzte Tom, hogy hagy maradjon a mi asztalunknál és az lett a vége, hogy az egész TH ott ült. Jó kedvűen, viccelődve megreggeliztünk, megrendeltük az ebédet és mindenki indult a dolgára. Mi Tommal váltottunk egy utolsó búcsúcsókot, megbeszéltük, hogy mit mondjon az újságírónak, ha az interjú közben kérdezik a szerelmi életével kapcsolatban és megbeszéltük, hogy a Comet előtt még beszélünk. Kezdődött a nap. A TH elment interjút adni, mi mentünk próbálni, gyorsan megebédeltünk, aztán mi interjút adtunk, ők próbáltak és visszamentünk a hotelbe. Gyorsan letusoltam, aztán mentünk készülni. A sminkes sminkelt, miközben egy fodrász csinálta a hajam, egy kozmetikus a körmöm és megérkezett a styleistom a ruhámmal. Mire elkészültem már csak egy fél óra volt, a Comet már rég zajlott és egy pár díj is gazdára talált már. Felvettem a ruhám és indultam a backstage-be Tommal találkozni.
-Köszönöm. Az tény és való, hogy ez a ruha csodás, csak tudnám, hogy hogy jön a pop-rock stílushoz!-nevettem.
-Itt már semni kontaktus! Mindenhol vakuvillantgató hiénák várnak a szaftos pletykára!-súgta oda nekünk németül Krisztián.
-Izgulsz?-kérdezte Tom.
-Egy kicsit. Nem léptem még fel ennyi ember előtt.-vallottam be.
-Nyugi! Semmi baj nem lesz!-nyugtatott Bill.
-Csodás a hangod!-folytatta Tom.
-És, ha nem is lenne az, akkoris jó csaj vagy!-viccelődött az épp most megérkező bátyám.
-....És most jöjjenek, akiket a legjobban vártok! Egyenesen németországból az idei sztárfellépő, a Tokio Hotel!-konferálta fel őket a műsorvezetőnő.
-Party Time!-mondtam és meglöktem gyengéden Tomot. Egyszerűen elképesztő, amilyen intenzitással pörög Bill a színpadon. A lányok hatalmas transzparensekkel a kezükben ugráltak és sikítoztak. Plüssöket és fehérneműket dobáltak a színpadra, de az én favoritom az volt, hogy egy lány google fordítóval írta németül a transzparensére: "Szeretlek Tom! Légy' a gyerekeim apja! Még csak gyerektartást se fogok kérni!" A fellépés végén az én mókamikim nem bírta szó nélkül és miután öccse megköszönte a rajongást megszólalt:-Én is nagyon köszönöm és sajnálom, hogy ezt mondom, de nem akarok senkit megcsinálni, vagy örökbe fogadni!-nevette el a végét, majd lejöttek.
-És most következzen egy hazai kedvenc, a Black Rose!-konferált fel minket is és a fiúk kimentek. Elkezdték a számot én pedig elkezdtem énekelni, majd kiléptem a színfalak mögül. Kecses mozdulatokkal lépkedtem a mikrofonállványhoz egy lassú szám alatt, majd beillesztettem a mikrofont a tartójába. Fantqsztikus érzés volt hallani, hogy a közönség egy emberként énekli a dalainkat. Miután eljátszottuk a számokat mellémléptek társaim, meghajoltunk majd lementünk a színpadról.
-Akkor most következzen a legjobb hazai és külföldi zenekar! Lássuk elősször a külföldi jelölteket!-mondta a műsorvezető és a kivetítőn megjelentek a jelöltek videoklippjeiből a bejátszások.
-És az idei legjobb külföldi zenekar: a Tokio Hotel!-üvöltötte a mikrofonba a díjátadó. Kirohantak a fiúk és büszkén vették át a díjat. Aztán következett az a kategória, amiben minket is jelöltek.
-Most pedig következzenek a legjobb hazai zenekar címre jelölt együttesek!-megjelentek a klippbejátszások, majd megszólalt a díjátadó:-A díjat pedig hazaviheti...aaaa....Black Rose!-kiabált hatásszüneteket tartva. Kimentünk és átvettük.
-Szeretnétek mondani valamit a rajongóitoknak?-kérdezte a díjátadó.
-Igen!-léptem oda bátyámmal a mikrofonhoz.-Nagyon szépen köszönjük ezt a szeretetet, amit kapunk tőletek és nagyon szépen köszönjük a támogatásotokat!-mondtam.
-És ne felejtsétek el, mához 2 hónapra koncert Debrecenben!-jelentette be bátyám és lejöttünk a színpadról.
-Gratulálok!-puszilt meg Tom. Hogy ne legyen feltűnő mindenki mindenkinek gratulált, aztán kérdezte Bill:-A klipprészlet melyik számotokból volt?
-A help me-ből, de ez a magyar verziója volt.-mondtam.
-Nagyon jó volt a két szám is, amit előadtatok és a klipprészlet is. Kíváncsi vagyok, hogy vajon milyen az egész klipp!-dícsért minket tovább Bill.
-Na húzzatok öltözni! Ez főleg neked szól Chloe!-jött oda Krisztián.
-Okés. Ti jöttök az affterpartyra?-kérdeztem a TH-t.
-Benézünk.-válaszolta Gustav, akit ma még nem is hallottam beszélni. Elindultunk az öltözőink felé és a hosszú folyosón sétálva 8 fős "tömegünk" 2-re csökkent.
-Van itt valaki?-nézett körül Tom.
-Nincs szerintem.-néztem körül én is. Erre Tom hozzányomott a falnak és finoman, lágyan csókolgatott. Átadtam kényeztető csókjai ízének magam, de fényképezőgép kattanás és vakuvillogás törte meg a perc varázsát.
-Köszönöm szépen fiatalok! Ez lesz a holnapi címlapsztori!-nevetett a képünkbe a paparazzi.
-Ha le meri közölni ezeket a képeket, esküszöm, hogy olyan pert akasztok a nyakába, hogy még egy lyukas zoknit se tud venni!-ordított vele Tom.
-Most meg mit mondott?-kérdezte tőlem.
-Azt, hogy ezt most szépen ideadja!-vette ki a kezéből a fényképezőgépet Krisztián.-Titeket meg mégegyszer meg ne lássalak nyilvános helyen csókolózni, csak, ha fel akarjátok vállalni!-tolt le minket is.-Ezt elvettem. Hogy hívják magát?-fordult vissza a fotóshoz.
-Joó Tibor.-válaszolt.
-Melyik lap firkásza?
-Blikk.
-Holnap visszakapja a gépét. Viszont látásra!-fordította el tőlünk és a vállát tolva vezette a kijárathoz.
-Ez meleg volt!-törölte meg a homlokát Tom.
-Az! Na menjünk öltözni!-mondtam neki.
-Én nem öltözök. Bemehetek hozzád?-kérdezte.
-Gyere!-nyitottam ki öltözőm ajtaját. Belépve anyával, apával és Lillával találtuk szembe magunkat.
-Ügyiik voltatok!-ugrott a nyakamba Lilla.-És a TH, hoztátok a formátokat, Tom!-folytatta németül.
-Gratulálok mindkét bandának a díjhoz!-mondta apa eleve németül.
-Olyan büszke voltam rátok! Ahogy ott az előtt a sok ember előtt álltatok!-ölelt magához anya.
-Köszönjük szépen!-köszöntük meg egyszerre, különböző nyelven, úgyhogy meg kellett ismételnünk külön-külön. Ezután kimentek anyáék és megbeszéltem velük, hogy holnap este megyünk haza a bandával. Végre kettesben maradtunk Tommal úgyhogy ő leült egy székbe és csodált, miközben öltöztem.
-Olyan tökéletes vagy!-mondta, miközben segített felhúzni a ruhám cipzárját. Felékszereztem magam, aztán megfogta a kezem és kiléptünk az öltözőböl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése