Külön utakon....ki tudja meddig
Gyorsan eltelt az a pár óra, amit még a hotelben töltöttünk. Miután a többiek felébredtek, megreggeliztünk, összepakoltuk a cuccaink, megebédeltünk, aztán indultunk haza, Debrecenbe. Lilla reggeli után hazament anyáékkal, nem akart velünk jönni. Hazafele nem akartam senkivel se beszélni, de Dávid mellém ült egy kis időre.
-Szeretnék veled beszélni!-mondta, de én csak hangosabbra vettem a fülhallgatómban szóló számot.-Hugiii!-könyörgött.
-Miért kell neked folyton a farkad után menni? Mi nem volt azon érthető, hogy bárkivel lefekhetsz, de Lillát hagyd ki ebből? Az a lány szeret téged és nem mellesleg a legjobb barátnőm! Tudod te, milyen érzés volt, hogy legszívesebben megöltem volna, aki miatt a legjobb barátnőm sír, de nem tehetem mert az idióta bátyámról van szó?!-bombáztam felháborodott költői kérdéseimmel. Kaptam egy sms-t Tomtól.
"Mi újság? Itt hót unalom. Elindultatok már haza?"
"Épp veszekedtem Dáviddal. Itt is uncsi van, már egy fél órája a buszban ülünk és találd ki, hogy mit hallgatok! Tokio Hotelt."-válaszoltam.
"Mi meg kikerestük Billel a "Help Me"-t és azt hallgatjuk, de az "Élve-Halva" és a "Járkálok" se gyenge eresztés!....Hiányzol!"-írta.
"Te is nekem! Hallgassátok meg a "Jól vagyok"-ot. Az a kedvencem tőlünk! Nem írok többet, mert Dávid nagyon szeretne beszélni velem. Ha haza értem felhívlak!"-fejeztem be.
-Akkor elmondhatom, hogy mi történt Lilla meg én közöttem?-kérdezte.
-Halljam!...de disztingválj!-egyeztem bele.
-Tök jól elbeszélgettünk, felmentünk hozzám, megtörtént, aztán bűntudatom lett és megkértem, hogy legyen a barátnőm. Aztán az a szőke csaj....fogalmam sincs, hogy azt miért tettem, de nagyon bánom! Már Lillától is bocsánatot kértem és ő azt mondta, hogy nem fog velem soha többé szóba állni, de ettől még meg lehetünk egymás mellett.-mondta minél rövidebben és tömörebben.
-Nézd! A bátyám vagy! Nem tudok rád haragudni sok ideig, de nagyon rossz érzés volt, hogy a legjobb barátnőmmel tetted ezt!-válaszoltam.-De én meg tudok neked bocsájtani, mert én olyan szinten szeretlek, hogy az már fáj!-öleltem magamhoz bátyámat.
-Én is nagyon szeretlek, hugii!-ölelt magához, aztán átkarolt én meg rádőltem, ez volt a megszokott utazós pózunk. Pár perc múlva már nagyban húztuk a lóbőrt és csak otthon ébredtünk fel.
-Jó reggelt hétalvók!-keltett fel minket anya.
-Haggyá' má'!-nyavajgott Dávid.
-Sipirc kifele a buszból! Megérkeztünk!-jött oda Krisztián is. Kikecmeregtem bátyám öléből, összeszedtük a cuccaink és bementünk a házunkba. Az az egyetlen jó dolog abban, hogy béreltünk egy buszt, hogy legalább a küszöbig hoznak. Fáradtan cammogtam fel a lépcsőn szobám felé, majd mikor beléptem, ledobtam az ágyamra a táskám és elmentem fürödni a laptopommal. Megnéztem egy Tokio Hotel koncertet, aztán kimásztam és bedőltem az ágyamba folytatni az alvást. Ez nálam mindig így ment. Koncert, nyaralás, vagy bármi más után, ami miatt utazni kell én képes vagyok egy egész álló napot végig aludni. Ezt már anyáék is tudják ezért ilyenkor békén hagynak. Este 10-kor keltem fel arra, hogy csörög a telefonom.
-Ki az?-vettem fel kómás fejjel, a kijelzőre nem is figyelve.
-Aludtál?-szólt bele Tom.
-Szia Tom! Most keltem fel.-pattant ki a szemem, hangját hallva.-Mi újság? Otthon vagytok?-kérdeztem.
-Aha. Gondoltam, hogy alszol úgyhogy már ki is pakoltam a bőröndöm. Nem ülsz oda a skype elé?-kérdezte.
-Egy perc és odaülök. Ott beszélünk tovább!-búcsúztam el tőle és kinyomtam a telefont. Felvettem egy melltartót, megmostam az arcom, aztán odaültem az íróasztalomhoz a laptopom elé.
-Na szia, Baba!-köszönt, mikor megjelentem a webcam-ban.
-Szia!-integettem neki egy cuki mosoly kíséretében.
-Mikor értetek haza?-kérdezte.
-Délután 4-5 óra fele, aztán fürödtem egyet és aludtam tovább. Ti mikor?-kérdeztem vissza.
-Egy órája. Még érzem a pulcsimon az illatod!-szimatolta meg pulcsiját.-Mettől meddig van nyári szünet nálatok?-kérdezte.
-Június 14.-től szeptember 1.-ig. Miért kérdezed?
-2 hét múlva meg tudlak lárogatni!-mondta a jó hírt.
-Az tök jó! Mikor érkezel? Mennyi időre maradsz?-kérdeztem.
-Pénteken érkezet és azt követő hét szerdáig maradok.-mondta.-Hol laktok pontosan?-kérdezte és elővett egy papírt meg tollat.
-Debrecenben. Ha elhagytad a Debrecen táblát, felhívsz és mondom, hogyan tovább. Egyébként ti hol laktok? Csak városnevet mondj! A vendégszobában van egy hatalmas Ausztria és egy hatalmas Németország térkép.-meséltem neki.
-Keresd meg Magdeburgh-ot! Mennyire hatalmas az a térkép?
-Plafontól-padlóig, faltól-falig tart. Fel van festve a falra.-adtam róla pontos leírást.
-Akkor szerintem rajta lesz. Szóval Magdeburgh alatt lesz egy kisváros Lositche. Ott lakunk.-mondta.
-Okéés! Várj egy pillanatot!-mondtam és átrohantam a vendégszobába. Mivel tudtam, hol kell keresni Magdeburgh-ot, könnyen rátaláltam az előbb említett városkára is, aztán visszarohantam.
-Megvan!-nevettem.
-Gondoltam, hogy ezért rohantál el. Megmutatod a szobád?-kérdezte.
-Aha.-válaszoltam, majd felkapcsoltam a villanyt és az ölemben a laptoppal bejártam a szobám, hogy megmutassam Tomnak. Az ajtón egy hatalmas fekete rózsa van és az ajtó melletti falon egy a bandánkat ábrázoló falfestmény van. Én mikrofonnal a kezemben állok a mikrofonálványnál, a bátyám és Máté gitárral a kezében a jobb és bal oldalamon, Jet pedig mögöttünk a dobbal.
-De baró az a festmény!-kiáltott fel Tom.
-Az én ötletem volt múlt nyáron!-dicsekedtem.-15 képet készítettek rólunk, mire megszületett az, amire azt mondtam, hogy ezt szeretném a falamon látni!-meséltem neki. Hajnali 1-ig beszéltünk, majd visszafeküdtünk aludni. Hiányzik az illata, a szuszogása a tarkómon, az érintése, a csókjai és minden! Ahogy ezt végig gondoltam, elkezdett bennem körvonalazódni egy érzés, ami reggelre beleitta magát a gondolataimba, a zsigereimbe, minden levegővételemben és minden csepp vénámban száguldozó vérembe. Beleégett a szívembe, agyamba és a tudatalattimba: Szeretem őt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése