Ahogy beszívtam a hideg levegőt csípte az orromat, de nem számított. Sietnem kellett. A busszal egyszerre érkeztem meg a megállóba. Gyorsan előkotortam a bérletemet, majd helyet foglaltam. A fél órás út pár percnek tűnt. A tegnapi atlétikaverseny járt a fejemben, amit közvetített a tv. Volt ott egy nálam 3 évvel idősebb francia srác. Piszok gyors volt, és nagyon ügyes. Gondolataimba mélyedve észre se vettem, hogy leült mellém az egyik edzőtársam.
-Szia Barbi! Hahóóó! Itt vagy?-kérdezgette miközben lóbálta a kezét a szemem előtt.
-Szia Dávid! Persze, hogy itt vagyok. Láttad a tegnapi atlétikaversenyt?-válaszoltam Dávidnak enyhén szórakozottan.
-Láttam. Az a francia csávó, basszus, az valami hihetetlen volt.
-Szerintem is. Megérkeztünk. Szálljunk le és rohanjunk, mert mindjárt elkésünk.- így is tettünk. Már mindenki ott volt, mikor megérkeztünk.
-Sziasztok! Jó reggelt edző bá! -köszöntünk egyszerre.
-Sziasztok.Öltözzetek.Indulás.Öt kör kint.- kaptuk tőmondatokban az utasítást. Gyorsan levettem a futógatyámról a melegítőt és legjobb barátnőmmel az oldalamon elindultam melegíteni. Ő is hasonlóan vélekedett a francia srácról, talán az volt a rajtszámára írva, hogy Lemaitre. Majd a következő versenyen jobban megnézem. Edzés után általában nem vágyok semmi másra, csak egy kád forróvízre. Ez most is így volt. Teltek a megszokott rendben a hetek és közvetített a tv megint egy versenyt. Most pontosan meg tudtam figyelni a srác rajtszámát: Christophe Lemaitre. Nyár volt már mire ki tudtam mozdulni a megszokott rendszerből Kitaláltuk a legjobb barátnőmmel, hogy elutazunk valahova. Melyik ország lett volna jobb választás, mint Franciaország? Foglaltunk repjegyet és 2 nap múlva már a francia alpok csúcsait néztük. Szerencsére Annecyben találtunk szállást. Van Annecyben egy sportpálya és maga a város is gyönyörű. A szünetünk edzéstervét is megkaptuk, úgyhogy most sem pihenhetünk. Este volt, mikor megérkeztünk a szállásunkra. Egy két szobás ház volt konyhával, egy pici étkezővel és hatalmas fürdőszobával. Az én szobám barackvirág színű és világosbarna hajópadlós volt. Volt egy hatalmas franciaágy, amin fehér ágynemű és baldachin volt, fehér függönyök, fehér szekrények, egy fehér tv álvány rajta egy lapostv-vel, volt még egy fehér íróasztal, amire rögtön ki is raktam a fehér laptopom. Mire Lili, a legjobb barátnőm is és én is kipakoltam már este volt. Lefeküdtünk aludni, mert reggel korán kelünk. Miután felkeltünk én berobbantam a fürdőszobába, Lili meg reggelit csinált. Felvettük az edzőruhánk, sminkeltünk meg hajat csináltunk aztán indultunk. Béreltünk egy kocsit még a reptéren-mivel nekem már van jogsim 10 hónapja-és azzal járkálunk. Fél óra múlva megérkeztünk a sportpályára. Kellett pályahasználati engedély, de szerencsére az edzőnk ezt lerendezte. Melegítés közben megakadt a szemem egy szőkésbarna hajú, 190 körüli magas fiún. Épp rajtolt. Olyan volt mint, aki az atlétikapályára született. Nagyon szépen futott, látszott rajta, hogy tehetséges. Miután bemelegítettünk elkezdtük az edzést. Mi is rajtoltunk, de a fiú akkor már mást csinált. Észrevettem, hogy akár hányszor odanézek ő pont akkor kapja el a tekintetét. Hasonlít valakire, de nem láttam még elég közelről ahhoz, hogy meg tudjam mondani kire. Észrevettem, hogy a melegítője ott volt mellettünk. Rajta volt a "Franche" felírat. Tehát a francia vállogatott tagja. Háttal álltam a pályának, de mikor megfordultam, nagyon meglepődtem. Ott állt előttem az előbb említett srác. Christophe Lemaitre. Akkora sunggal fordultam meg, hogy nekimentem véletlen. Ő csak állt meglepetten én meg örültem, mikor végre egy "bocsi"-t ki tudtam nyögni.
-Semmi baj. Úgy is be akartam mutatkozni.- mondta tettetett higgadtsággal.-Christophe Lemaitre vagyok. És te?-kérdezte egy kedves mosollyal az arcán.
-Tihanyi Barbara Izabella -mosolyogtam én is.
-Örülök, hogy megismerhettelek Barbara, vagy Izabella?
-Szólíts nyugodtan Barbinak vagy Bellának. -válaszoltam neki kedvesen.
-És mit csináltok itt?- folytatta beszélgetésünket.
- Két hétig itt nyaralunk Lilivel és az edzőnk még most sem hagyja, hogy pihenjünk. Szóval a kiadott edzéstervet csináljuk.
-Honnan jöttetek?
-Magyarországról.
-Azt hallottam, hogy nagyon szép ország. Hány évesek vagytok?
-Én most töltöttem be a 18-at, Lili pedig novemberben fogja a 17-et. Te hány éves vagy?
-20. Mennyi van még hátra az edzésetekből?
-Szerintem nem sok.
-Az jó, mert én most megyek levezetni. Megmutassam utána a várost?
-Aha. Az jó lenne. Mit szólnál hozzá, ha edzés után mi Lilivel haza mennénk átöltözni és délután 2-kor találkoznánk?
-Én benne vagyok. Rám is rám férne egy jó kis zuhany.
-Akkor 2-kor!
-2-kor! -Ezzel el is búcsúztunk. Nem nagyon tudtam felfogni, hogy most mi is történt, de örültem neki, hogy ilyen idegenvezetőnk lesz. Edzés közben még párszor láttuk Christophe-ot, de nem beszéltünk. Az edzést 12-kor fejeztük be. Padlógázzal mentünk haza és a fél órából 20 percet csináltam. Berobbantunk a fürdőszobába, gyorsan letusoltunk, sminkeltünk, hajat csináltunk és felöltöztünk. Úgy beszéltük meg, hogy értünk jön. 14:00-kor csengettek. Ajtót nyitottam és szemben találtam magam a rendkívül jól öltözött Christophe-al. Látványosan megnézett, majd egy elismerő arckifejezéssel jutalmazott. Nem is csodálom. Egy korallrózsaszín pánt nélküli topp, egy fehér cicanaci, és egy korallrózsaszínű magassarkúszandál volt rajtam. Olyan 18 éves csajosan néztem ki. A fenekemig érő gesztenyebarna hajam ki volt vasalva és kiengedtem, a mélykék szememet fekete szemceruzával és tussal kihúztam, egy kis szempillaspirált is tettem, a szájamon korallrózsaszín szájfény volt és csak akkor vettem észre, hogy milyen szépen kiemeli az enyhe kreoll színét a bőrömnek a ruházatom, amikor belenéztem a tükörbe, miközben egy fehér bigbag-et vettem le a fogasról. Megérkezett Lili is. Rajta egy fehér póló volt, farmer és fehér converse dorkó. A szintén fenékig érő hullámos, világosbarna haját felkötötte lófarokba, a nagy kék szemeit kihúzta fekete szemceruzával és szempillaspirállal, a száján meg volt egy halványrózsaszín szájfény. Elvett a fogasról egy fehér oldaltáskát és felvette, majd megszólalt:
-Indulhatunk!
-Klassz, gyertek, menjünk az én kocsimmal!-válaszolta Christophe. Beszálltunk a kocsijába és elindultunk. Én ültem mellette és nem tudtam nem őt nézni. Olyan magabiztos, kedves, aranyos, jó képű és intelligens. Pont az ideálom. Lilinek volt pasija így őt nem nagyon érdekelték Christophe-al kapcsolatban az én gondolataim. Nagyon jó volt a városnézés. Este 8 volt amikor hazaértünk, de én nem akartam még befejezni ezt a napot. Ennek érdekében tettem is egy merész lépést.
-Nagyon jól éreztem magam, kár, hogy vége van. Nem akarsz bejönni és dumálni még egy kicsit?
-Lili is ott lesz?
-Nem, szerintem ő a pasijával beszél.
-Akkor oké, benne vagyok!- válaszolta végre. Egy pillanatig azt hittem, hogy tetszik neki Lili. Beinvitáltam, lehúztuk a cipőinket és a konyha felé vettük az irányt. Már reggel megbeszéltük Lilivel, hogy ma én csinálom a vacsit, úgyhogy elkezdtem törni a fejem, hogy mit főzzek. Christophe megígérte, hogy bármit találok is ki segít megcsinálni és eszik belőle. Úgy döntöttem, lángos lesz. Gyorsan bekevertük a tésztát, bár a 2. percben leültettem Christophe-ot, mert láb alatt volt. Beraktam egy zacskóba a kikevert tésztát és csináltam 2 pohár teát. Bementünk a szobámba és ott beszélgettünk.
-Jó volt ez a mai nap. Van kedved megismételni? Csak mi ketten. -kérdezte.
-Persze, hogy van!-vágtam rá egyből. Kérdezgetett a családomról, mire én elmondtam, hogy a szüleim együtt vannak, van egy nővérem, a nővéremnek van egy kisfia, elmondtam, hogy az anyai nagyszüleim élnek csak, aztán rátereltem a szót. Ő is elmondta magáról a fontosabb dolgokat, aztán kimentünk a konyhába kisütni a lángost. Lili olyan, mint az éhes ragadozó: a szagra jön, úgyhogy az első kisült lángosra már le is csapott. Christophe lecsapott a következőre, végül pedig én is kajához jutottam. Gondolatban megveregettem a vállam:ez finom lett. Miután megkajáltunk Lili visszament a szobájába, mi meg elmosogattunk. Én mosogattam, Christophe pedig törölgette a tányérokat. Úgy beszéltük meg, hogy addig marad, amíg én ébren bírok maradni. Éjfél körül nem bírtam tovább küzdeni majdnem lecsukódó szemeimmel, úgyhogy elmentem letusolni. Én bebújtam a takaró alá Christophe meg odadőlt mellém. Még egy óráig beszélgettünk aztán mondtam neki, hogy nagyon álmos vagyok. Kikísértem az ajtóig ott pedig elbúcsúztunk.
-Jó éjszakát! Aludj jól, holnap találkozunk!- mondta kedvesen és nyomott egy puszit az arcomra.
-Neked is jó éjszakát! Álmodj szépeket!- válaszoltam fáradtan, majd belekapaszkodtam a vállába és adtam egy puszit az arcára. Megvártam, míg beszáll a kocsiba és elhajt, mikor ez megtörtént, bezártam az ajtót és lefeküdtem aludni. A párnán, ahol az imént még ő feküdt érezhető volt még az illata. Ráfeküdtem és egy mélyet szippantottam belőle. Nagyon jó illata volt. Pár perc múlva már aludtam is.
Ahogy beszívtam a hideg levegőt csípte az orromat, de nem számított. Sietnem kellett. A busszal egyszerre érkeztem meg a megállóba. Gyorsan előkotortam a bérletemet, majd helyet foglaltam. A fél órás út pár percnek tűnt. A tegnapi atlétikaverseny járt a fejemben, amit közvetített a tv. Volt ott egy nálam 3 évvel idősebb francia srác. Piszok gyors volt, és nagyon ügyes. Gondolataimba mélyedve észre se vettem, hogy leült mellém az egyik edzőtársam.
-Szia Barbi! Hahóóó! Itt vagy?-kérdezgette miközben lóbálta a kezét a szemem előtt.
-Szia Dávid! Persze, hogy itt vagyok. Láttad a tegnapi atlétikaversenyt?-válaszoltam Dávidnak enyhén szórakozottan.
-Láttam. Az a francia csávó, basszus, az valami hihetetlen volt.
-Szerintem is. Megérkeztünk. Szálljunk le és rohanjunk, mert mindjárt elkésünk.- így is tettünk. Már mindenki ott volt, mikor megérkeztünk.
-Sziasztok! Jó reggelt edző bá! -köszöntünk egyszerre.
-Sziasztok.Öltözzetek.Indulás.Öt kör kint.- kaptuk tőmondatokban az utasítást. Gyorsan levettem a futógatyámról a melegítőt és legjobb barátnőmmel az oldalamon elindultam melegíteni. Ő is hasonlóan vélekedett a francia srácról, talán az volt a rajtszámára írva, hogy Lemaitre. Majd a következő versenyen jobban megnézem. Edzés után általában nem vágyok semmi másra, csak egy kád forróvízre. Ez most is így volt. Teltek a megszokott rendben a hetek és közvetített a tv megint egy versenyt. Most pontosan meg tudtam figyelni a srác rajtszámát: Christophe Lemaitre. Nyár volt már mire ki tudtam mozdulni a megszokott rendszerből Kitaláltuk a legjobb barátnőmmel, hogy elutazunk valahova. Melyik ország lett volna jobb választás, mint Franciaország? Foglaltunk repjegyet és 2 nap múlva már a francia alpok csúcsait néztük. Szerencsére Annecyben találtunk szállást. Van Annecyben egy sportpálya és maga a város is gyönyörű. A szünetünk edzéstervét is megkaptuk, úgyhogy most sem pihenhetünk. Este volt, mikor megérkeztünk a szállásunkra. Egy két szobás ház volt konyhával, egy pici étkezővel és hatalmas fürdőszobával. Az én szobám barackvirág színű és világosbarna hajópadlós volt. Volt egy hatalmas franciaágy, amin fehér ágynemű és baldachin volt, fehér függönyök, fehér szekrények, egy fehér tv álvány rajta egy lapostv-vel, volt még egy fehér íróasztal, amire rögtön ki is raktam a fehér laptopom. Mire Lili, a legjobb barátnőm is és én is kipakoltam már este volt. Lefeküdtünk aludni, mert reggel korán kelünk. Miután felkeltünk én berobbantam a fürdőszobába, Lili meg reggelit csinált. Felvettük az edzőruhánk, sminkeltünk meg hajat csináltunk aztán indultunk. Béreltünk egy kocsit még a reptéren-mivel nekem már van jogsim 10 hónapja-és azzal járkálunk. Fél óra múlva megérkeztünk a sportpályára. Kellett pályahasználati engedély, de szerencsére az edzőnk ezt lerendezte. Melegítés közben megakadt a szemem egy szőkésbarna hajú, 190 körüli magas fiún. Épp rajtolt. Olyan volt mint, aki az atlétikapályára született. Nagyon szépen futott, látszott rajta, hogy tehetséges. Miután bemelegítettünk elkezdtük az edzést. Mi is rajtoltunk, de a fiú akkor már mást csinált. Észrevettem, hogy akár hányszor odanézek ő pont akkor kapja el a tekintetét. Hasonlít valakire, de nem láttam még elég közelről ahhoz, hogy meg tudjam mondani kire. Észrevettem, hogy a melegítője ott volt mellettünk. Rajta volt a "Franche" felírat. Tehát a francia vállogatott tagja. Háttal álltam a pályának, de mikor megfordultam, nagyon meglepődtem. Ott állt előttem az előbb említett srác. Christophe Lemaitre. Akkora sunggal fordultam meg, hogy nekimentem véletlen. Ő csak állt meglepetten én meg örültem, mikor végre egy "bocsi"-t ki tudtam nyögni.
-Semmi baj. Úgy is be akartam mutatkozni.- mondta tettetett higgadtsággal.-Christophe Lemaitre vagyok. És te?-kérdezte egy kedves mosollyal az arcán.
-Tihanyi Barbara Izabella -mosolyogtam én is.
-Örülök, hogy megismerhettelek Barbara, vagy Izabella?
-Szólíts nyugodtan Barbinak vagy Bellának. -válaszoltam neki kedvesen.
-És mit csináltok itt?- folytatta beszélgetésünket.
- Két hétig itt nyaralunk Lilivel és az edzőnk még most sem hagyja, hogy pihenjünk. Szóval a kiadott edzéstervet csináljuk.
-Honnan jöttetek?
-Magyarországról.
-Azt hallottam, hogy nagyon szép ország. Hány évesek vagytok?
-Én most töltöttem be a 18-at, Lili pedig novemberben fogja a 17-et. Te hány éves vagy?
-20. Mennyi van még hátra az edzésetekből?
-Szerintem nem sok.
-Az jó, mert én most megyek levezetni. Megmutassam utána a várost?
-Aha. Az jó lenne. Mit szólnál hozzá, ha edzés után mi Lilivel haza mennénk átöltözni és délután 2-kor találkoznánk?
-Én benne vagyok. Rám is rám férne egy jó kis zuhany.
-Akkor 2-kor!
-2-kor! -Ezzel el is búcsúztunk. Nem nagyon tudtam felfogni, hogy most mi is történt, de örültem neki, hogy ilyen idegenvezetőnk lesz. Edzés közben még párszor láttuk Christophe-ot, de nem beszéltünk. Az edzést 12-kor fejeztük be. Padlógázzal mentünk haza és a fél órából 20 percet csináltam. Berobbantunk a fürdőszobába, gyorsan letusoltunk, sminkeltünk, hajat csináltunk és felöltöztünk. Úgy beszéltük meg, hogy értünk jön. 14:00-kor csengettek. Ajtót nyitottam és szemben találtam magam a rendkívül jól öltözött Christophe-al. Látványosan megnézett, majd egy elismerő arckifejezéssel jutalmazott. Nem is csodálom. Egy korallrózsaszín pánt nélküli topp, egy fehér cicanaci, és egy korallrózsaszínű magassarkúszandál volt rajtam. Olyan 18 éves csajosan néztem ki. A fenekemig érő gesztenyebarna hajam ki volt vasalva és kiengedtem, a mélykék szememet fekete szemceruzával és tussal kihúztam, egy kis szempillaspirált is tettem, a szájamon korallrózsaszín szájfény volt és csak akkor vettem észre, hogy milyen szépen kiemeli az enyhe kreoll színét a bőrömnek a ruházatom, amikor belenéztem a tükörbe, miközben egy fehér bigbag-et vettem le a fogasról. Megérkezett Lili is. Rajta egy fehér póló volt, farmer és fehér converse dorkó. A szintén fenékig érő hullámos, világosbarna haját felkötötte lófarokba, a nagy kék szemeit kihúzta fekete szemceruzával és szempillaspirállal, a száján meg volt egy halványrózsaszín szájfény. Elvett a fogasról egy fehér oldaltáskát és felvette, majd megszólalt:
-Indulhatunk!
-Klassz, gyertek, menjünk az én kocsimmal!-válaszolta Christophe. Beszálltunk a kocsijába és elindultunk. Én ültem mellette és nem tudtam nem őt nézni. Olyan magabiztos, kedves, aranyos, jó képű és intelligens. Pont az ideálom. Lilinek volt pasija így őt nem nagyon érdekelték Christophe-al kapcsolatban az én gondolataim. Nagyon jó volt a városnézés. Este 8 volt amikor hazaértünk, de én nem akartam még befejezni ezt a napot. Ennek érdekében tettem is egy merész lépést.
-Nagyon jól éreztem magam, kár, hogy vége van. Nem akarsz bejönni és dumálni még egy kicsit?
-Lili is ott lesz?
-Nem, szerintem ő a pasijával beszél.
-Akkor oké, benne vagyok!- válaszolta végre. Egy pillanatig azt hittem, hogy tetszik neki Lili. Beinvitáltam, lehúztuk a cipőinket és a konyha felé vettük az irányt. Már reggel megbeszéltük Lilivel, hogy ma én csinálom a vacsit, úgyhogy elkezdtem törni a fejem, hogy mit főzzek. Christophe megígérte, hogy bármit találok is ki segít megcsinálni és eszik belőle. Úgy döntöttem, lángos lesz. Gyorsan bekevertük a tésztát, bár a 2. percben leültettem Christophe-ot, mert láb alatt volt. Beraktam egy zacskóba a kikevert tésztát és csináltam 2 pohár teát. Bementünk a szobámba és ott beszélgettünk.
-Jó volt ez a mai nap. Van kedved megismételni? Csak mi ketten. -kérdezte.
-Persze, hogy van!-vágtam rá egyből. Kérdezgetett a családomról, mire én elmondtam, hogy a szüleim együtt vannak, van egy nővérem, a nővéremnek van egy kisfia, elmondtam, hogy az anyai nagyszüleim élnek csak, aztán rátereltem a szót. Ő is elmondta magáról a fontosabb dolgokat, aztán kimentünk a konyhába kisütni a lángost. Lili olyan, mint az éhes ragadozó: a szagra jön, úgyhogy az első kisült lángosra már le is csapott. Christophe lecsapott a következőre, végül pedig én is kajához jutottam. Gondolatban megveregettem a vállam:ez finom lett. Miután megkajáltunk Lili visszament a szobájába, mi meg elmosogattunk. Én mosogattam, Christophe pedig törölgette a tányérokat. Úgy beszéltük meg, hogy addig marad, amíg én ébren bírok maradni. Éjfél körül nem bírtam tovább küzdeni majdnem lecsukódó szemeimmel, úgyhogy elmentem letusolni. Én bebújtam a takaró alá Christophe meg odadőlt mellém. Még egy óráig beszélgettünk aztán mondtam neki, hogy nagyon álmos vagyok. Kikísértem az ajtóig ott pedig elbúcsúztunk.
-Jó éjszakát! Aludj jól, holnap találkozunk!- mondta kedvesen és nyomott egy puszit az arcomra.
-Neked is jó éjszakát! Álmodj szépeket!- válaszoltam fáradtan, majd belekapaszkodtam a vállába és adtam egy puszit az arcára. Megvártam, míg beszáll a kocsiba és elhajt, mikor ez megtörtént, bezártam az ajtót és lefeküdtem aludni. A párnán, ahol az imént még ő feküdt érezhető volt még az illata. Ráfeküdtem és egy mélyet szippantottam belőle. Nagyon jó illata volt. Pár perc múlva már aludtam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése